A köztisztviselők bérhelyzete 2012-ben

Egy kis statisztika

A Központi Statisztikai Hivatal október 18.-i gyorstájékoztatójának adatai szerint ma Magyarországon a bruttó átlagbér 220 500 forint az idei év január és augusztus közötti adatai alapján. A versenyszférában 230 800 forintot, míg a közszférában átlagosan 212 200 forintot keresnek a munkavállalók. Utóbbi adathoz fontos hozzátenni, hogy ez nem tartalmazza a közfoglalkoztatottak béreit, ám a teljes képhez ők is hozzátartoznak, hiszen az ő béreik is a központi költségvetésből fizetődnek ki. A közfoglalkoztatottakkal együtt az átlagbér 198 400 forint.

Az adatokból az is kiderül, hogy a közszférában foglalkoztatott szellemi foglalkozásúak átlagos bére (a közfoglalkoztatottak nélkül) mindössze 231 064 forint. Ám ez a szám is csalóka: ha tudjuk, hogy a közszféra fogalma nem csupán a központi bürokrácia dolgozóit jelenti, hanem a tanárokat és az egészségügyi dolgozókat is, akkor hamar rájöhetünk arra, hogy ez az átlagösszeg csalóka. A közigazgatásban dolgozó, szellemi foglalkozásúak bruttó átlagbére 279 600 forint, míg a tanároké 212 100, az egészségügyi dolgozóké pedig 184 934 forint. Vagyis nagy a szórás a szektorban: a klasszikusan köztisztviselői munkát ellátó 176 ezer ember (minisztériumi és önkormányzati tisztviselők, hatóságok és háttérintézmények dolgozói stb.) átlagbére még annak ellenére is nagyjából ötvenezer forinttal magasabb, mint az átlag, hogy 2008 óta – elsősorban a gazdasági válság miatt – nem került sor a 38 650 illetményalap megemelésére sőt, 2010-ben a cafeteria-keret jelentős megvágására is sor került.

Mit kap egy „közszolgálati tisztviselő”?

A jelenlegi kormány kétszer is átnevezte a központi közigazgatásban dolgozó tisztviselőket: először a kormányváltást követően kormánytisztviselőnek, majd 2011-től közszolgálati tisztviselőnek. Az átnevezési láz mellett ugyan átalakultak a tisztviselők elbocsátására vonatkozó szabályok, de a korábbi időszakokhoz képest nem alakult át lényegesen a besorolási és bérezési rendszer.

De mégis, mennyit keres egy minisztériumi főbürokrata? Ha ezt a kérdést egy minisztériumnak tennénk fel, nem kapnánk egyértelmű választ, mert a kérdést nem fogalmaztuk meg kellően körültekintően. Nem létezik ugyanis tipikus eset, csak egyediek.

Vegyünk Troppauer Hümért! Hümér diplomás és 15 éves munkaviszonnyal rendelkezik. Ennek alapján a minisztériumi HR-es vezető-tanácsos/10.-be tudja besorolni, aminek eredményeként az illetményalap (38 650 Ft) 4,8-szerese Hümér alapilletménye (ez nem keverendő össze az illetményalappal – ugye milyen szép is ez?) bruttó 185 520 forint. Mivel minisztériumban dolgozik, jogosult az illetménykiegészítésre, ami az alapilletmény 50%-a, vagyis 92 760 forint. Angolból és németből is van egy-egy C-típusú középfokúja, ami egyenként 11 595 forintot ér. Mindezek alapján összesen bruttó 301 470 forintot keres havonta, vagyis a statisztikák szerint bérezése meghaladja az átlagot (ami amint jeleztük: 279 600 forint).

Hümér 2011 év végén jól teljesített (vagy csak kibukott előle a közvetlen főnöke), ezért 2011 végén főosztályvezetőnek nevezték ki a Vesszőügyi Főosztályra a Kodifikációért felelős Helyettes Államtitkárságra. Ezzel totálisan megváltozott alapilletményének számítási módja, mert mint főosztályvezető az illetményalap 8-szorosára jogosult, ami (38 6500*8=) 309 200 forint. Ehhez jön hozzá a főosztályvezetőnek járó illetménypótlék, ami az alapilletmény 30%-a, vagyis 92 760 forint. Plusz az illetménykiegészítés, amit majdnem elfelejtettünk, 154 600 forint. Nyelvvizsgájáért ugyanúgy jár az idegennyelv-tudási pótlék, ami összesen 23 190 forint. Vagyis Hümér főosztályvezetőként (úgy, hogy a bérével még nem is babráltunk), bruttó 579 750 forint.

Ha 2012 év elején netán felső utasításra megbabrálná a minisztériumi HR-es Hümér bérét, mert mondjuk kiemelkedő teljesítményét nem tudták az október 23.-án, vagy a július 1.-i köztisztviselők napján egyszeri jutalommal és plecsnivel díjazni, és alapilletményének legfeljebb 50%-ával eltérítené Hümér fizetését, akkor Hümér akár bruttó 734 350 forintot is kereshetne.

Ehhez jár még a cafeteria-juttatás (a munkakörtől függetlenül), ami 2012-ben a minisztériumokban jellemzően 200.000 forint évente (volt ez egykor 600.000 ezer is).

Turkálunk-e?

Nem turkálunk mások zsebében. Ha valakinek a zsebében turkálunk, akkor az csakis a miénk. A tisztviselő bérének kiszámítási módja publikus (a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény), az illetményalap mértékét a mindenkori költségvetés tartalmazza.

Fontos hozzátenni mindehhez: ha 2008-ban végeztük volna el a jelzett körülmények közötti számítást, akkor is ekkora összegeket kaptunk volna, hiszen az illetményalap nem növekedett. Egy közszolgálati tisztviselő bére, 15 évnyi munka után alig éri el egy versenypiaci cégnél a kezdő fizetést. De nem gondoljuk, hogy a két szféra között meglévő, eltérő követelmények ezt indokolttá tennék. Még ha a tisztviselő haza is ballag pénteken délután két órakor, attól még keveset keres ahhoz képest, hogy (újabban) feltétel nélkül kell szolgálnia feletteseit. Mondhatjuk, hogy ennél sokkal botrányosabb az, hogy ma mennyit keres egy tanár vagy egy orvos, és igazunk is lesz. A különbség csak az, hogy a közigazgatásból elszivárgó szaktudást ma senki sem akarja pótolni, miközben a hibás döntések és a silány jogalkotási munka mögött nem a politikusok, hanem a lojális politikai főtanácsadóik és tanácsadóik, valamint az innen-onnan összehalászott, máshol érvényesülni nem tudó, jellemzően jogász vagy közgazdász végzettségű bürokraták állnak.

A jól képzett, versenyképes tudással bíró szakértők pályáját nem lehet Troppauer Hüméréhez hasonlítani. Ők már rég nem dolgoznak a közigazgatásban, mert bármelyik piaci cégnél nagyobb anyagi és társadalmi megbecsültségben lehet részük. A magyar köztisztviselők nem mennek külföldre dolgozni, mint némelyik orvos, hanem egyszerűen odébbállnak a versenyszférába. Viszont megüresedő helyeikre tucatjával tolonganak frissdiplomás zöldfülűek, akiket csak a lojalitás szempontjai kötik, a szakmaiságé nem. Egy orvos csak akkor maradhat orvos, ha jól műt, amint elkezd hibát hibára halmozni, kiteszik a szűrét, nem számít, hogy milyen viszonyban van a kórházigazgatóval. A teljesítménye önmagáért beszél. Ha egy tanár rossz anyagot ad le egy féléven át, vagy „mérgezi gyermekeink lelkét”, ugyancsak kirúgják. De ha egy közszolga „hatékonytalan”, hibásan kodifikál, vagy képtelen megoldani szakmai problémák egész sorozatát, még vígan ellehet hivatali szobájában akkor, ha jóban van a vezetőjével.

Összegezve: ahhoz képest, hogy milyen teljesítményt várnánk el a minisztériumi tisztviselőktől, ez a bérezési rendszer gyenge. Ahhoz képest viszont, hogy ténylegesen milyen eredményt produkálnak (ami nem kis részben a politikai vezetés és a meglévő emberanyag függvénye), még magasak is ezek a bérek, főként a vezetőké. Mit lehet hát tenni?