Talán kevesen számítottak arra, hogy Bajnai Gordon a Milla tüntetésén nem a korábban megismert technokrata stílusban, hanem egy leendő vezér tónusában szólal meg. Egyszerű, letisztult mondatokban beszélt, hogy mindenki megértse: az ellenzéki összefogás az egyetlen lehetőség a kormány leváltására. Ám miközben beszédét az európai értékekre, a „haza és haladás” kettős fogalmára igyekezett építeni, azért néhány helyen igazi bizánci kiszólásokra is sikerült magát elkapatnia.
Bajnai megfogalmazása szerint ma Magyarországon „a fortélyos félelem közigazgat”. Ebbe a körbe valónak tartja az adóhatóságot, a még be sem vezetett regisztrációt, a Kubatov-listát és a többit. Bajnai Gordon szerint a kétharmados hatalom a „megfélemlítésre épít”. Legyen, miért is vonnánk ezt kétségbe, biztosan sokan vannak, akiket ténylegese vegzálnak. Az áthallás október 23.-án azonban éles: az Orbán-kormány egy metaforikus szinten egy vonalba kerül Rákosiék hatalmával. Ezt a mélyben lappangó azonosítást erősíti meg az is, hogy Bajnai „országrontó rezsimnek” nevezte többször is a kormányt. Eközben a Kossuth téren Orbán Viktor a kormánypárti (vagy ha úgy tetszik, a „központi”) ünnepségen azt mondja, hogy a „forradalom és szabadságharc leverőinek törekvései nem tűntek el” a kortárs politikából és a 2006-os lovas rohamra utal. Világos: az MSZP-kormányok és a november 4.-én bevonuló szovjetek közé – egy metaforikus, ki nem mondott szinten – egyenlőségjelet tesz Orbán.
Nem tudom, hogy hogyan lehetne Bajnainak igazat adni, aki szerint igazságtalan az, aki egyenlőségjelet tesz a mostani és a 2010 előtti 8 év kormányai közé. Nem sok különbség van. Ha a retorika ugyanaz, miért lenne más a beltartalom?
Egy másik érdekes párhuzam: miközben Bajnai egy „új, erős középről” beszél, dörgedelmes mondatokat szór a tömegre és azt mondja a tétlenségről, a reményvesztettségről, hogy „arra nincs bocsánat”. Aki nem vesz részt az országrontó rezsim lebontásában, az Együtt – 2014 harcában, aki „lelkesedni rest” (ez nem Bajnai, ez Radnóti), az tulajdonképpen segíti a rezsimet, az nem velünk, hanem ellenünk van. Vajon miért kell megint a politikát élet-halál harccá súlyosbítani, miért kell megint visszanyúlni a 2002-es, TF-es Orbán-beszédhez? Kár ilyen kérdést feltenni, amikor ugyanezen a rendezvényen fasisztoidnak nevezik a regnáló kormányt, csak úgy megszokásból, a regnáló miniszterelnök pedig, két-három villamosmegállónyival odébb buszoztatott közönség előtt puszilgat a pódiumon egy 100 éves, hős öregasszonyt, akinek valószínűleg sejtelme sincs róla, hogy éppen a politika játékszere.
Ha ebből a választékból kell 2014-ben választani…
